Pontosan 5 hét, 37 nap, 888 óra és 53.280 perc, és több millió élmény. Számokra lebontva így tudnám jellemezni  a Brüsszelben (vagy környékén) eltöltött időt.  Ezzel személyes rekordom döntöttem meg, úgyanis ez volt életem eddigi leghosszabb külföldi tartózkodása. 

Most, hogy már egy hete itthon vagyok,  még mindig rengeteg ismerős, barát, rokon hív fel telefonon és kéri, hogy majd meséljek.  Az, hogy az élményeimről részletes beszámolót adjak valakinek majdnem, hogy lehetetlen számomra, ugyanis rengeteg volt belőle. Természetesen a legközelebbi embereknek nap mint nap valami érdekes, tanulságos vagy izgalmas sztorit mesélek a gyakornokságról, de mindet egy csokorba szedni talán már kicsit nehezebb. Mint ahogy azt sem könnyü megfogalmazni, papírra vetni, hogy mi az amivel gazdagodtam, mit az amit tanultam ezalatt az idő alatt.  Most próbálom összeszedni azokat a tapasztalokat, amivel gazdagodtam, pontokba szedve, hogy szerintem miért éri meg gyakornokprogramra jelentkezni, legyen az bármilyen jellegű. 

1.  Lehetőség arra, hogy láss, tanulj, tapasztalatot szerezz. (kicsit szivacs üzemmód)          Mind tudjuk, hogy az oktatási rendszerünkben elsajátított sok sok tantárgy mind mind elméleti.  Gyakorlatban pedig olyan kevés lehetőségünk van megmutatni magunk. Amikor friss diplomásként kikerülsz a munkaerőpiacra mindenki a tapasztalatot kéri. De honnan? Iskolai évek alatt, egyetemi évek alatt szakmai tapasztalatot elsajátítani nem egyszerű dolog...mégis mindenki ezt kéri tőlünk. A gyakornoksági program, ha nem is teljesen, de részben orvosolhatja a hasonló problémákat.  A lehetőség, hogy valamely intézmény, vállalat életébe beleláss, és csinálva sajátíts el dolgokat sokkal többet jelenthet, mint gondolnánk. Az én esetemben 5 kerek hét állt a rendelkezésemre, hogy egy igen komplex, érdekes intézmény, az Európai Parlament, mindennapi nyüzsgésébe, lüktetésébe és folyamataiba betekintsek. Elképesztően komplex, egy kerek egész, aminek a a kiismerése nem egy öt hetes projekt. A komplex folyamatok, történések és eseményeket, amik a parlamentben zajlanak megtanultam más nézőpontból tekinteni. Azok mögött az újságcikkek mögött, amelyek röviden tömören összefoglalják a történéseket igenis hosszú viták és nehéz munka áll. Teljesen megváltozott a véleményem a politikáról és ebben a szakmában tevékenykedő emberekről.  Azontúl, hogy személyes fejlődésemben, egy tágabb gondolkodásmód kialakításában segít egy ilyen program, hatalmas előnyt jelent az önéletrajz szempontjából, nagyon jól mutat a CV-ben egy ilyesfajta tapasztalat, az ajánlólevélről nem is beszélve. 
2. Kilépni a komfortzónából, önismeret. Napjaink szállóigéi között a leggyakoribb, kicsit klisé jellegű a lépjünk ki a komforzónából. Akkor, amikor egy ilyen tapasztalat után leülök és gondolkodok igenis elmondhatom, hogy kicsit kiléptem a komforzónámból. Egy olyan környezetbe csöppentem, ami mindnn féle szempontból új a számomra. Szerencsére nagyon gyorsan alkalmazkodtam úgy az idegen kultúrához, városhoz, mint a munkához. Ha olyan dolgot próbálunk ki, amit soha előtte, ha olyan nagyot merünk álmodni, ami még minket is megijeszt néha, akkor jó úton haladunk. Az, hogy az ember minél több dologban próbálja ki magát segít az önismeretben, abban, hogy a lehető legjobban megismerjük az erősségeinket és gyengeségeinket. 
3. Multikulturális környezetben dolgozni, élni. Az, hogy nap mint nap más nemzetiségű emberekkel dolgozol, beszélgetsz elősegíti a szociális érzékenységet. Elfogadóbbá, nyitottabbá válsz az emberek másságával, kultúrájukból adódó különbségekkel kapcsolatban. Az ilyen tapasztalatok egyfajta kulturális tudatosságra nevelnek. Elfogadni, tisztelni azt, ami a másik embert különlegessé teszi, és ezáltal jobban értékelni és szeretni mindazt ami a saját kultúrád része.  Az alatt az idő alatt, amíg Brüsszelben voltam rengeteg olyan rendezvényen vettem részt, ami a különnböző kultúrák sokszínűségét mutatta be. És itt rövid filmecske egy nagyon hangulatos Afrika estről.  
4. Új emberek megismerése, networking, kapcsolati alkalmazkodó készség. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy rengeteg kiváló embert ismertem meg, akik mellettem voltak ebben az időszakban. Lehetőségem volt a lehető legkülönfélébb emberekkel együtt dolgozni és megtapasztalni azt, hogy mennyire különbözőek vagyunk és ennek ellenére mennyire fontos a csapatmunka és az egyetértés adott feladatok esetében. A kapcsolatépítés, ismerkedés fontos része a gyakornoki lehetőségnek, a kapcsolati tőke, ami  "Marx által kidolgozott – klasszikus közgazdaságtani felfogása szerint a tőke olyan tulajdon, amelynek felhasználásával a tulajdonos ráfordításaihoz viszonyítva többlet hozamra (profitra) tehet szert." (idézve) Új emberek megismerése, kapcsolatok kiépítése egy nagyon fontos része az emberi életnek, ugyanis azok a kapcsolatok, embereket akikkel ma gazdagodunk apró kis pontok, amik valahol a jövőben jól körvonalazódnak, kapcsolódnak és az élet különböző területein lehetnek hasznunkra. 
5.   Utazás és szórakozás. Talán ezt a részét senkinek nem kell magyarázni, hogy miért is jó, miért éri meg. Számomra az, hogy utazhatok, új helyeket fedezhetek fel és új dolgokat tapasztalhatok felülmúl bármilyen anyagi javat. 

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki mellettem volt ezalatt az öt hét alatt, köszönök minden támogatást és bíztatást. Köszönöm a képviselőúrnak a lehetőséget és a kollegák befogadókészségét. A képviselőúr tevékenységét itt lehet követni.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Zsuzsi. 

Mi zajlik (velem) Brüsszelben ?

        Közhelyes lenne megint úgy kezdeni a bejegyzésem, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Pedig repül, rohannak el mellettünk a napok és már alig van két hét hátra és megyünk haza. Sokan kérdezték, hogy nincs-e honvágyam, de kicsikét most már van, várom már töltsek egy kevés időd az otthoniakkal, de biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog nagyon Brüsszel. 

       Egyrészről maga a gyakornokság, az, hogy nap mint nap próbálok egy hatalmas szivacsként funkcionálni, hogy  a lehető legtöbb tudást és érdekességek szívjam magamba. Mert itt nap mint nap megannyi új információval, ismeretséggel gazdagodunk, rengeteg új impulzus ér. Másrészről egy nagyon jó hangulatú munkaközösségbe kerültem, ahol a közös munka mellett megvan a kíváló irodai hangulat, közös ebédek és vacsorák is. Nagyon izgalmas emberek vesznek körül, a szomszéd irodákból és a többi gyakornoktársak is nagyon jófejek. 

        Sokan érdeklődtek, hogy mivel is tölti el egy gyakornok a mindennapjait. Én is nagyon kíváncsi voltam milyen feladatok hárulnak majd ránk.  Minden reggelt finom, forró kávéval kezdjük a kollegákkal, kicsit olyan közös "ébredezés" és hangolódás az aznapi feladatokra. Az időnk nagy részében a már említett "szivacs" üzemódba jövünk megyünk workshopok-ra, megbeszélésekre, próbálva a lehető legtöbbet megérteni a folyamatokból, jegyzetet készíteni az eseményekről és továbbítani azokat a többi kollegának. Nagyon szerencsésnek mondhatom magunkat, hiszem a főnök, a lehető legnagyobb mértékben támogatja személyes fejlődésünket és azt, hogy az érdeklődési körünkön belüli lehető legtöbb előadásra eljussunk. Ezenkívül a kollegák irodai munkájába segítünk be, információ gyűjtés, szövegek ellenőrzése. Legutóbb egyik gyakornoktársunk által összeállított pályázati útmutatót fésültük át, amint amúgy ajánlok mindenkinek, egy nagyon tömör összeállítás a közvetlen pályázási lehetőgekről, elérhető itt. 

      Az elmúlt időszakban megannyi érdekes előadáson és bizottsági megbeszélésen vettünk részt. Számomra a legmegfogóbb a Nők jogai és esélyegyenlőség Európai Parlamenti Bizottság egyik workshop-ja volt. 

Csak néhány gondolat, érdekesség "fanfact":

• Európa szerte az egyetemi oktatást tekintve a nők 60%-ban képviselve vannak, így történik az, hogy az EU-ban vannak a legjobban képzett háziasszonyok
• Kutatást végeztek a nők körében a minőségi  életvitellel kapcsolatos megelégedettségről, a kutatás kimutatta, azok a nők akik jelen vannak a munkaerő piacion jóval pozitívabban értelmezik életvitelüket
• Hollandiában az édesapák lehetőséget kapnak arra, hogy gyerekgondozás szempontjából szabadságot vegyenek ki
• Demográfiai mutatókra hivatkozva fontosnak tartják a nők esetében a munka-magánélet hangsúlyának elősegítését, ugyanis ennek megbomlása késlelteti a családalapítást és gyermekvállalást.

Témával kapcsolatos további érdekesség itt. 

      Többször beszélgettünk a Minority Safepack kezdeményezésről is. Strasszbourg-ban részt vettünk egy a témával kapcsolatos kisebbségi jogokatat érintő beszélgetésen. 

Mi pontosan a Minority Safepack? 

• kéri az EU-t, hogy javítsa a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét, és erősítse az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét.
• a regionális és kisebbségi nyelvek, az oktatás és a kultúra, a regionális politika, a részvétel, az egyenlőség, az audiovizuális és egyéb médiatartalom, illetve a regionális (állami) támogatás terén kellene magukba foglalniuk szakpolitikai intézkedéseket.

Írd alá itt

       A mindennapi programon túl gyakran szerveznek különböző eseményeket, kiállításokat és koncerteket a parlamentbe. Egyik ilyen rendezvény Madeira sziget népszerűsítésére hivatott, így lehetőségünk nyílt különböző portugál édességeket kóstolni. A rendezvény egy csodaszép koncerttel zárult.

Részletek itt. 

         A magyar gyakornokokkal több közös programon vettünk részt, ilyen volt a látogatás a Bizottságba való látogatásunk, Navracsis biztos úrral való beszélgetés. Ami óriási élmény volt, ugyanis a biztos úr egy közvetlen, barátságos és érdeklődő szemály és különös tekintette van a fiatalokra. 

Ezt követően a brüsszeli Balassi Intézetbe vettünk részt egy kiállítás megnyitón és koncerten. 

     Az elmúlt hetek talán egyik legérdekesebb eseménye Strassbourg-ban volt a plenáris ülésen, ahol az Európai Bizottság elnöke Jean-Claude Junker megtartotta évértékelő beszédét. Élmény volt ott ülni és élőben hallgatni, részesei lenni egy ilyen nagyszabású rendezvénynek. Meglátásait és javaslatait osztotta meg a képviselőkkel, résztvevőkkel az Európai Unió jövőjét tekintve.

    Az már magában egy hatalmas élmény, hogy Brüsszelben tölthetek 5 hetet, beleláthatok a parlamenti működésekbe, szuper emberekkel dolgozhatok együtt, rengeteg új dolgot tanulok és tapasztalok nap mint nap. Ezenkívül az utazgatásra is lehetőség nyílik, gyakornoki tevékenység keretén belül vagy hétvégi programként. Így jutottam el Strassbourg-ba, Amszterdámba, Antwerpbe. 

Köszi, hogy elolvastad, ha tetszett és szívesen olvasnál még heti élménybeszámolót nyomj egy like-ot. 

Zsuzsi

Első hét Brüsszelben #gyakornokvagyok

       El sem hiszem, hogy már egy hete Brüsszelbe vagyok. Nagyon repül itt az idő. Na persze, ha ez ember jól érzi magát, jó a társaság és a munka gyorsan telik az idő.

        Na de kezdjük csak  az elején, mit is keresek én itt már egy hete? És mit fogok a következő négy hétben itt csinálni. Már hosszú idő óta tudom magamról, hogy közösségi ember vagyok, a közösségben tevékenykedő, aktív személy. Tavaly nyáron igen felkeltette az  érdeklődésem egy gyakornoki felhívás az Európai Uniós Parlamentben Brüsszelben, Winkler Gyula képviselő úr irodájában. (hasonló lehetőségek itt. ) Gyorsan el is döntöttem, hogy én  élni szeretnék ezzel a lehetőséggel, ismerősöktől elkezdtem érdeklődni, összeszedtem a jelentkezéshez szükséges papírokat. Majd egy-két hónappal később érkezett a válasz, hogy kiválasztottak és hogy részese lehetek a gyakornok programnak. Leírhatatlan izgalom töltött el, valahogy alig tudtam el hinni, hogy ez tényleg megtörténik. Egy ideig még fel sem tudtam igazán fogni mit történik, akkor eszméltem rá, hogy valóban megyek gyakornoknak, amikor ismerősők az utcán gratuláltak, mert látták a nevem.

          Szóval így kerültem én Brüsszelbe, és íme a kezdeti izgalom után, már eltöltöttem itt egy hetet és csak azt tudom mondani, hogy egyre inkább tetszik úgy a munka, a hangulat, mint a város, ami egyébként zöldebb mint gondoltam. 

         Éppen egy hete hétfőn volt az első munkanapunk egy román hölggyel, aki ugyancsak gyakornok a képviselő úr irodájában. Izgatottan toporogtunk a parlament épülete előtt, várva, hogy valaki vigyen minket be. Persze a nagy izgalomba elkezdtünk beszélgetni egymással angolul és szépen megtárgyaltuk, hogy mindketten Romániából vagyunk és beszélünk románul, majd mintha mi sem történt történt volna tovább beszélgettünk angolul.  

       Első napunk ismerkedéssel telt, úgy a kollegákkal, mint az épülettel, amit meg kell hagyni hatalmas és számomra bonyolultnak tűnt első látásra. Így hét elteltével már kezdem megszokni a közlekedést a mi épületrészünkbe, de azért biztos el tudnék még tévedni. Az ismerkedés után elrendeztük, (azaz Zsuzsi, az iroda állandó munkatársa elrendezte) az adminisztratív dolgokat, hogy megkapjuk a nyakba akasztós jelvényünk, hogy kedden már egyedül mehessünk be a parlamentbe.

           Gyorsan elröppent az első hét, beszélgettünk a Minority Safepack-ról, annak fontosságáról. (ha még nem írtad alá itt írd alá). A hét elején rendszereztük a heti tennivalókat, eseményeket amiken részt kell venni.  A hét folyamán részt vettünk az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelem Bizottságának (INTA) ülésén, ahol kaptunk kis fülhallgatót és végig követtük a tárgyalt témákat, majd láttunk szavazást is. Az ülésen téma volt az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése, az EU–Afrika-stratégia: a fejlődés fellendítése, valamit szó estett az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásáról.

     Csütörtök délután ellátogattunk az Európai Történelem Házába, ahol egy interaktív túra keretén belül ismertük meg Európa történelmét. A hétvégét a város nevezetességeinek megismerésére szenteltük, sétáltunk a központba, parkokba és kipróbáltuk a helyi nevezetes éttermeket. És persze szántunk időd a pihenésre is. 

Köszi, hogy elolvastad, ha tetszett és szívesen olvasnál még heti élménybeszámolót nyomj egy like-ot. 

Zsuzsi

#székivagyok- 11 videó, amit látnod kell

                 Talán már mindenki találkozott azokkal a kedves videókkal a Facebookon, amelyekben aranyos széki kislányok/nagyobblányok énekelnek. Elöntötték a Facebook és a Youtube világát olyan videók amelyek településünket hivatottak népszerűsíteni, a szálláslehetőségeket bemutatni.  Gondolom nem vagyok egyedül, aki leült és kíváncsian egyhuzamban mindet végignézte. Majd a végén elégedetten és büszkén mosolygott magában és gondolatban #büszkevagyok #székivagyok. 

              Nagyon hasznos dolognak tartom, hogy végre ilyen minőségben született tartalom a településről, mert azon túl, hogy a helyi lakosok büszkeségét növeli, nyit a nagyvilág felé. A Youtube világán keresztül bárki bárhol megnézheti, megismerheti, megszeretheti virtuálisan a településünket és majd valóban ellátogat. Évekkel ezelőtt a Panoráma Mezőségi Klub alakulásakor mi is próbáltunk hasonló videót alkotni, amit Budapesten a Világtalálkozó keretén népszerűsítettünk.  Na de ezek a mostani kisfilmek, dalok valami nagyon szerethetőek és az ember lánya nem tudja megállni, hogy ne gyűjtse őket egy csokorba és ne írjon róluk néhány sort. 

            Mivel nagyon felkeltette az érdeklődésem, hogy kinek a megbízásából és hogy születtek meg ezek a gyönyszemek, kicsit utána érdeklődtem. Minden válaszomra a Széki Turisztikai Információs Iroda munkatársai választ adtak. 

             A promováló videókat annak a pályázatnak köszönhetjük, amely a Széki Turisztikai Információs Iroda elkészítését és működését hivatott támogatni. A pályázat neve PNDR (Programul de Dezvoltare Rurala), melynek célja a romániai vidéki turizmus fellendítése. A pályázati kritériumok között szerepelt a népszerűsítő videó elkészítése is, melynek elkészítői adottak voltak a pályázat keretén belül. Büszkén mondhatjuk, hogy ez is egy helyi siker sztori, ugyanis a stáb egy rövid kis forgatást tervezett a településen, de amikor körbenéztek beleszerettek a tájba, a természeti kincsekbe a népviselet és néptánc különlegességébe.

Így a tervezett (kötelező) rövid forgatás helyett közel két napot forgattak saját költségükön. Ezért a munkáért igazán hálásak lehetünk a stábnak, a ROYAL Film Studio munkatársainak.

A videók alapkoncepcióját a turisztikai iroda munkatársai és a stáb állította össze, arra figyelve hogy a nézők majd egy reális képet kapjanak a településről, megnézzék és megszeressék azokat a természeti kincseket, kulturális örökségeket, amik minket nap mint nap körülvesznek. 

         A videókban helyi lelkes fiatalok szerepelnek, akik idejüket nem sajnálva, megvillogtatták tehetségüket és így ország-világ előtt büszkén vállaljak azt az évszázados örökséget, melyet fiataljaink hajlamosak kevésbé értékelni. Minden gratuláció az övék és szüleiké. 

       A rövid videók fő promoválási helyszíne a Youtube, Facebook, valamint CD-n is megvásárolható a Széki Turisztikai Információs Irodában. Az egyszerűség kedvéért úgy gondoltam egy csokorba gyűjtöm őket, így a itt is megtekinthetőek. 

Zsuzsi

Ahol kétszer kel fel a nap

Nemrég a csodálatos Torockón töltöttem el egy teljes hétvégét és vééégre...VÉÉÉGRE megmásztam a Székely követ. Volt eső, hó, szél, napsütés, megfázás, torokfájás, láz,  sok szuper ember és élmény és szórakozás és fenntarthatóság. De sajnos a napot nem láttam kétszer felkelni, szóval még egy okkal több, hogy újra ellátogassak. 

Még az áprilisi hónap elején a Közgazdász Klub (tovább KGK) szervezésében részt vettem a 23. Hagyományos Közgazdász Táborban Torockón, ami a szakmai fejlődésen túl rengeteg élményt nyújtott. Szálásunkat és programjaink színhelyét a Tamás panzió biztosította, amivel teljesen elégedettek voltunk, az étel nagyon finom volt, a szállásadók kedvesek, nyitottak és vendégszeretőek voltak. 

A tábor szervező csapata ki váló volt, remek programokat bíztosítottak számunkra, ami tele volt szakmailag hasznos, valamint szórakoztató lehetőségekkel is. Szóval gartula a #KGKnak, szuper hétvége volt. 

Néha elgondolkodtató, hogy mennyit jön megy az ember a nagyvilágban, szaladgálunk össze vissza és kicsit megfeledkezünk azokról a csodálatos helyekről, amelyek nagyon közel, egy karnyújtásnyira vannak tőlünk. Ilyen hely Torockó is. A kicsi település önmagában festői képet mutat, a tipikus építészeti sajátosságaival, szűk köves utcáival. És ami igazán izgalmas hellyé varázsolja a Székelykő. Szégyellem kicsit bevallani, de most másztam meg először (remélem nem utoljára) ami az igazat megvallva nem bizonyult túl könnyűnek a számomra. Jó az igaz, hogy nem volt épp kedvező az időjárás azon a hétvégén és csúmyán megfázva tettem meg az utat, de megtettem. VÉÉÉGRE. 

A hegycsúcsra egy igen meredek, köves, sziklás útszakasz vezet, amit én normál egészségügyi állapotban közepes nehézségűnek ítélnék meg. Az útvonal jól kijelölt, így nem kell attól tartani, hogy eltévedünk. Amit mindenképp jó szem előtt tartani, hogy a köves, sziklás út miatt jó egy kényelmes, zárt túracipőben vagy bakancsban  megtenni ezt az utat.

Mivel sajnos átaludtam a napfelkeltét így lemaradtam arról, ahogyan a nap kétszer kel fel. Kicsit furcsa is lehet első hallásra az embernek, hogy van egy hely Erdélyben, ahol a nap kétszer kel fel. Na kéremszépen ez a Nap felkel egyszer ott és úgy ahol őneki azt rendes szokása szerint dolga, aztán elbújik a Székelykő mögé és pár perc múlva újra előbukkan. Na én erről szépen lemaradtam, de remélhetőleg a nyáron lesz lehetőségem megnézni, ugyanis lesz  Double Rise Fesztivál. Ami szuper dolog és mindenkinek ajánlani tudom. 

Számomra egy másik kedves dolog Torockón a Kis Szent Teréz Gyermekotthon, ahova pár évvel ezelőtt látogattunk el, és egy csodálatos napot töltöttünk el a gyerekekkel. Felkerült róla egy bejegyzés, amit itt olvashattok el, valamint később egy rövid hangulat videó is amit itt lehet megnézni. 

A legutóbbi torockói látogatásom alkalmával készítettem egy rövidke #másfélperc-nyi kedvcsináló videót. Lássátok: 

       Ha tetszett és nektek is meghozta a kedvetek egy tavaszi kiránduláshoz adjatok egy likeot és menjetek ti is el Torockóra, hiszen csodálatos.  

Megközelítés:

 Torockó (Rimetea) Tordától (Turda) 25 km-re található, a 75-ös úton Borrévnél (Buru) kell jobbra letérni Torockó felé. Az egykori hírhedten gyalázatos minőségű út már a múlt emléke, jó minőségű aszfalton érünk a faluba. Nagyenyed (Aiud) felől is megközelíthető a falu jó minőségű úton (32 km).

Üdv mindenkinek, Zsuzsi. 

Decemberi karitatív megmozdulás-Szék

A Panoráma történetében már többször előfordult a jótékonykodás, a karitatív megmozdulás. Így nem meglepő, hogy 2015. decembere sem telhetett el úgy, hogy a csipet-csapat ne igyekezett volna tenni valami jót.

A Blytswood Románia országos karitatív szervezettel sikerült egyúttműködni, így juttatunk el Széken is egy-egy  cipősdoboznyi szeretetet néhány gyereknek, fiatalnak. A cipősbodoz projekt célja, hogy mosolyt csalljon olyan gyermekek arcára, akik szociálisan hátranyos családba nőnek fel. A doboz egyszerű, minden nap használható eszközöket, iskolai felszereléseket, tisztálkodószereket, és edességet tartalmaz többnyire. 

Az, ha valakihez nem jutott cipősdoboz 2015-ben csak objetív okok miatt történhetett, sajnos nem volt még teljes listánk erre vonatkozólag. Ebben szeretnénk segítséget kérni, ha valaki tud olyanról, aki nem kapott ajándékot, márpedig rászorult volna jelezze a panoramaszek@gmail.com e-mail címre. 

Forgatás (3 videóval)

      Forogtak a kamerák, pörgött mindenki, sok kérdés, végét nem érő beszelegetések.  De vajon mi zajlik?

       November 29.-30.-dikán egy egész napos forgatáson vettünk részt a Kiss Film Stúdió jóvoltából.  A forgatás a Panoráma Világklub kezdeményezéséből indult el, amikor elhatározták, hogy minden társklubról egy kisfilmet készítenek, bemutatkozás gyanánt. Így hát a kétszemélyes stáb körbeutazza a világot, hogy elkészítse minden társklub videóját és összegyűjtsék az Arcképcsarnokba.  

A Széken töltött idő nagyon tartalmas volt, az operatőrrel, Kiss Zsigmonddal, műsorvezető párjával, Menyhárt Ágnessel és magyarországi társelnökkel ,Pörneki Andrással, egy teljes napot kalandoztunk el Szék látnivalói között és különböző beszélgetéseket rögzítettünk. A polgármesterrel történő beszégetés során rengeteg dolgot megtudhatunk Szekről. 

Pörneki Andrással történő beszélgetés:

És végül, de nem utolsó sorban a Széki Társklubról is készült egy rövid bemutatkozó videó, aminek a keretén belül egy adventre hangoló estet töltöttünk el együtt és elkészítettük a közös koszorúnkat. Beszégetések folyamán megismerkedett mindenki a stábbal és egy jó hangulat jött létre.

Köszönet mindenkinek a közreműködéséért és támogatásáért.

Csorba Zsuzsi 

Tegyük szebbé egymás karácsonyát!

Hamarosan meggyújthatjuk az első gyertyát az adventi koszorún, hiszen 4 hét múlva ismét eljön az az ünnep, amit egész éven át vártunk, a szeretet ünnepe.  Minden személy életében más és más érzéseket ébreszt, más és más fontosággal bír ez az ünnep. Van akinek a békességet, családot, szeretetet, adományozást, törődést jelenti, míg mások életében a sok finom süteményt, a karácsonyfát, az ajándékokat,  a karácsonyi fényeket.

Minden évben sokunkban felmerül  az az ígéret, hogy „Idén legyünk valamivel jobbak”. Akár egy bátorító szó, egy mosoly, egy kéznyújtás, egy alma az utcán csorgó esőben álldogáló 5 éves kislány számára is képes megváltoztatni valaki egész napját is akár. Miért ne tegyük ezt idén is, közösen?!

A Panoráma Világklub Mezőségi Ifjúsági Társklubbja már megtette az első lépést ennek érdekébén, hiszen adománygyűjtő akciót indított „Tegyük szebbé egymás karácsonyát!” címmel. Az adománygyűjtés célja, hogy örömöt szerezzünk a községünkben, nehéz körülmények között élő személyek számára azzal, hogy a begyűjtött tartós élelmiszereket (liszt, cukor, olaj, stb) szétosztjuk a családok között. Az adómánygyűjtés nyitott, hiszen mindenki segítsége már egy család szebbé varázsolt karácsonya. Szeretettel várjuk az adományokat a Református Egyház segédlelkészi parochiájára, valamint azokat a személyeket egyaránt, akik szívesen segítenek, késznek érzik magukat és szeretnének élni az adományozás élményével . Miért ne tennénk szebbé egymás karácsonyát?!

„Az ajándékozás forélya az is, hogy anélkül adj, hogy bármit is visszavárnál.” Andrew Matthews

Tasnádi Márta

Miért szavazz?

A 2014-es elnök választás margójára

 

        Az emberek sokszor elégedetlenek avval, ami nap mint nap körül veszi őket, a drága gyógyszerekkel, míg a nyugdíj kevés, az üzemanyag árával, mikor szinte járható út sincs és még sorolhatnám az ilyen-olyan adóktól a kenyér áráig, hogy ne említsek anyanyelv használatot vagy egyéb nemzetünknek érdekében álló dolgot.

            A fura csak az, hogy kis morgás után mindenki beletörődik a minket ért károkba és lassan alkalmazkodunk az új viszonyokhoz még több munkával, sporlással, hallgatással. Senki nem tiltakozik, nem ellenkezik, sőt még szavazni sem megy el, mondván nem ér az az egy szavazat semmit, mivel egy fecske nem csinál tavaszt.

De igenis sokat ér! Lehet, hogy csak egy ember egyetlen voksa, de ha azt megszorozzunk százezrekkel akkor az már eredmény. Panaszkodunk, persze az jól megy mindenkinek, de mikor kezünkben van a döntés akkor mindenki hallgat és csupán érdektelenségből nem megy senki sehova. A választások nem csak a politizáló rétegeknek szólnak, hanem minden embernek, anyagi, etnikai, vallási vagy politikai hovatartozás szempontjából mindenki egyenlő. Nem várhatjuk a változást, ha nem teszünk érte semmit. Változtassunk hozzáállásunkon, hogy változzon a felállásunk.

A külföldön élő állampolgárok órákon át hosszú sorokban várták, hogy élhessenek alkotmányos jogukkal, sokaknak még így sem sikerült, de biztosak lehetünk abban, hogy legközelebb ugyanígy ki állják s sort. Ha nekik a messzi idegenből érdekük, hogy itthon változzanak a dolgok, akkor nekünk ne lenne az ? Volt, aki több tíz kilométert is utazott, hogy szavazhasson, míg mi helyben vagyunk. Bizonyára azért tették, hogy egyszer haza jöhessenek, egy olyan országba, amit nem a csalás, a hazugság és a korrupció irányít.

Az embereknek általaba két választási lehetőségük van: a kisebbik- és a nagyobbik rossz, jelen esetben, szerintem nem beszélhetünk csak egy rosszról, de az óriási, ezért érdemes a “jobbiknak” esélyt adni vagy mindenki “saját belátása” szerint osztogassa az esélyeket. Amellett, hogy támogatunk valakit célja elérésében saját magunkat is megsegítjük, ha megfontoltan tesszük mindezt.

Fontos, hogy mi, magyarok részt vegyünk a mindenféle választásokon, fontos hogy mindenki éljen evvel a jogával, hogy elöljáróink lássák, hogy még itt vagyunk, s hogy igenis bele tudunk szólni a dolgok alakításába, mert bele kell szólni, mert ha nem, előbb utóbb nem lesz ki, és nem lesz mibe bele szólni…

írta: Győri István

Mit gondolnak rólunk, Székről az emberek?

   Manapság kit nem foglalkoztat az a gondolat, hogy mit gondolnak róla az emberek? Ez az ami sok embert meghatároz, a megfelelési kényszer ott van mindenkiben. Adunk mások véleményére, néha túl sokat is. Véleményem szerint van egy egészséges határ ameddig elmehetünk a mások véleményével kapcsolatban.                                                                            fotó: Máté Rózsika

   Nézzük meg kicsit, hogy településünkről, Székről, és az emberek beállítottságáról mit gondolnak olyan emberek, akik gyakran visszalátogatnak hozzánk. Előre bocsátanám azt is, hogy a kissé negatív beütésű véleményeket se fogadjuk keserű szájízzel.

fotó: Tasnádi Márta

   „Ami elragadta és magához vonza az idegenekhez való viszony.. Nem tudom, de otthon tudom magam érezni..Mintha jártam volna már ott..A templom ami nekem óriás, másnak csak egy szempillantás. „

Lovász Tibor Mainz, Németország

   Olyan ismerősnek cseng ez a mondat nekem és szerintem nem vagyok vele egyedül. Rengeteg hozzánk látogató vendég szájából hallottam már, hogy különösen megfogta a széki ember vendégszeretete és befogadó készsége. Itt egy másik példa:

    „A szemet gyönyörködtető látvány után, megtapasztalható az ide látogatónak a vendéglátás, vendég fogadás bensőséges mivolta is. Fogadtatás családtagi. Azt a kedvességet, vendéglátást szavakkal megfogalmazni szinte lehetetlen. Ezt meg kell tapasztalni! A vendég kiszolgálását oly mértékben szövi át a vendéglátók szeretete, hogy családtagnak érzi magát az ember!”

Pörneki András, Törökszentmiklós

   Településünk legjellegzetesebb vonása a népviselet, melyet mai napig őrzünk és a kiemelkedő népzene, néptánc és a hagyományőrzés. Ezzel kapcsolatban egyaránt kapunk néha hideget és meleget is.

   „Félúton egy holland kizsákmányoló kapitalista..Útszélen szilvát szedő, vagy árus viseletbe öltözött széki asszonyok, kiket messziről megismerni..A szalmakalapos férfiak itt-ott feltűnnek, de az esti táncházban, már nyomuk sincs.. Fiatalok elvétve.. Pali Marci húzná, lenne még pár lelkes muzsikus, de…”

Mainz, Németország

 fotó: Czegeni Róbert                                                           fotó: Győri Erika

 fotó: Gyenes Tibor

   „Aki először jár itt, rácsodálkozik arra, hogy az itt lakók népviseleti ruhákban járnak, népviseletben végzik a mindennapi tevékenységüket! Megkapó látvány, az utcai viselethez szokott szemeknek. Elgondolkodtató, hogy ha a minden napi viseletben visszaköszön a népviselet, milyenek lehetnek az ünnepek alatt viselt ruházatok. Volt benne részem megtapasztalni azt is. Elmondhatom, hogy szemet gyönyörködtető látvány az ünnepi viselet. Az apró gyermektől az szép korúakig mindenki a korához igazodó, hagyományokat figyelembe vevő szín összeállítású ruhákat viselve jelenik meg az ünnepségeken, rendezvényeken, templomokban. Domináns szín a fekete – piros.                                                        fotó: Kovács Sándor

Beszélgetve ez ott élőkkel, megismeri az oda látogató a település történetét és megérti a népviselet színösszeállításának is a történetét, és megérti a fekete – piros értelmét. Számomra a fekete a 18. század elején történt tatár támadás áldozatainak gyászát jelenti. A piros szín, a vér színe, a továbbélést, az élni akarást jelképezi! „
fotó: Jakab Marci

   Külföldi látogatók számára tetszetős Szék fekvése, kanyargós kis (itt-ott gidres-gödrös) utakkal és festői tájak. Látnivalókkal is bővelkedünk, amikre igazán büszkék lehetünk.

  „Meglátva a rendezett portákat és a gyönyörű   házakat további csodálkozás vesz rajtam erőt. Hiszen a szintes, emeletes házak bele simulnak a táj látványába. A dimbes-dombos település üde színfolt az ember lelkének. Rácsodálkozik az ember a templomok, régi épületek látványára. Megkapó az új épületek és a régi épületek harmonizált látványa. Az utcák rendezettek, tiszták. Betekintve egy-egy portára az ott lakók szorgos keze nyoma fedezhető fel! Művelt kertek, gondozott udvarok találhatók, láthatók.

  Ott tartózkodásom során volt lehetőségem megtekinteni a település mellett található nádrezervátumot, a széki sós fürdőt, valamint a hagyományokat bemutató tájházakat és templomokat. Maguk látványával, egyenként is szemet gyönyörködtető látnivalót nyújtanak. Ajánlom figyelmébe minden utazónak, hogy egyszer látogasson el Székre, és nem fog csalódni benne! „

Pörneki A.

Írta: Csorba Zsuzsi

Helyismereti vetélkedő kicsit máshogy

           Az idei évben egy nagyon interaktív feladatsorból állt a Helyismereti vetélkedő. Tanultunk a tavalyi évből ezért idén inkább a gyakorlatiasabb tudásra és kreativitásra tettük a hangsúlyt. Nemcsak a konkrét évszámokat próbáltuk bevésni a fiatalok eszébe, hanem a hagyományainkkal kapcsolatosan gyakorlati kérdésekre kértünk választ. Ilyen volt például a régi tárgyak után való kutatás. Emelje fel a kezét, aki gondolkodás nélkül meg tudná magyarázni mi az a hehelő, gereben, tiló vagy más furcsa néven ismert (vagy inkább kevésbé ismert) tárgyak. Na ugye. Nagyon kevesen vagyunk fiatalok és talán idősebbek is, akiknek gondot okoz ezeknek, a tárgyaknak a tisztségéről mesélni.  Ilyen és ehhez hasonló feladatok várták a fiatalokat.

      Vegyünk szemügyre pár igen leleményes megoldást. Az egyik feladatban régi képeket kellett a versenyzőknek rekonstruálniuk. Íme a legötletesebbek: 

          Nagyon örültünk az ilyen és az ehhez hasonló kreatív megoldásoknak. Minden elismerés az övék. Az időjárási viszontagságok ellenére is keményen állták a sarat és teljesítették a feladatokat. Meg szeretném nekik köszönni a komoly hozzáállást. Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani Porkoláb Ferenc tanár úrnak, aki mindvégig támogatta a vetélkedőt. És végül de nem utolsó sorba a Helyi Önkormányzatnak tartozunk köszönettel,hogy idén is támogattak, hogy megvalósuljon a vetélkedő.

Csorba Zsuzsi Emese