2014. november 29., szombat

Tegyük szebbé egymás karácsonyát!



Hamarosan meggyújthatjuk az első gyertyát az adventi koszorún, hiszen 4 hét múlva ismét eljön az az ünnep, amit egész éven át vártunk, a szeretet ünnepe.  Minden személy életében más és más érzéseket ébreszt, más és más fontosággal bír ez az ünnep. Van akinek a békességet, családot, szeretetet, adományozást, törődést jelenti, míg mások életében a sok finom süteményt, a karácsonyfát, az ajándékokat,  a karácsonyi fényeket.
Minden évben sokunkban felmerül  az az ígéret, hogy „Idén legyünk valamivel jobbak”. Akár egy bátorító szó, egy mosoly, egy kéznyújtás, egy alma az utcán csorgó esőben álldogáló 5 éves kislány számára is képes megváltoztatni valaki egész napját is akár. Miért ne tegyük ezt idén is, közösen?!
A Panoráma Világklub Mezőségi Ifjúsági Társklubbja már megtette az első lépést ennek érdekébén, hiszen adománygyűjtő akciót indított „Tegyük szebbé egymás karácsonyát!” címmel. Az adománygyűjtés célja, hogy örömöt szerezzünk a községünkben, nehéz körülmények között élő személyek számára azzal, hogy a begyűjtött tartós élelmiszereket (liszt, cukor, olaj, stb) szétosztjuk a családok között. Az adómánygyűjtés nyitott, hiszen mindenki segítsége már egy család szebbé varázsolt karácsonya. Szeretettel várjuk az adományokat a Református Egyház segédlelkészi parochiájára, valamint azokat a személyeket egyaránt, akik szívesen segítenek, késznek érzik magukat és szeretnének élni az adományozás élményével . Miért ne tennénk szebbé egymás karácsonyát?!
„Az ajándékozás forélya az is, hogy anélkül adj, hogy bármit is visszavárnál.” Andrew Matthews

Tasnádi Márta


2014. november 8., szombat

Miért szavazz?

A 2014-es elnök választás margójára
 

        Az emberek sokszor elégedetlenek avval, ami nap mint nap körül veszi őket, a drága gyógyszerekkel, míg a nyugdíj kevés, az üzemanyag árával, mikor szinte járható út sincs és még sorolhatnám az ilyen-olyan adóktól a kenyér áráig, hogy ne említsek anyanyelv használatot vagy egyéb nemzetünknek érdekében álló dolgot.



            A fura csak az, hogy kis morgás után mindenki beletörődik a minket ért károkba és lassan alkalmazkodunk az új viszonyokhoz még több munkával, sporlással, hallgatással. Senki nem tiltakozik, nem ellenkezik, sőt még szavazni sem megy el, mondván nem ér az az egy szavazat semmit, mivel egy fecske nem csinál tavaszt.
De igenis sokat ér! Lehet, hogy csak egy ember egyetlen voksa, de ha azt megszorozzunk százezrekkel akkor az már eredmény. Panaszkodunk, persze az jól megy mindenkinek, de mikor kezünkben van a döntés akkor mindenki hallgat és csupán érdektelenségből nem megy senki sehova. A választások nem csak a politizáló rétegeknek szólnak, hanem minden embernek, anyagi, etnikai, vallási vagy politikai hovatartozás szempontjából mindenki egyenlő. Nem várhatjuk a változást, ha nem teszünk érte semmit. Változtassunk hozzáállásunkon, hogy változzon a felállásunk.
A külföldön élő állampolgárok órákon át hosszú sorokban várták, hogy élhessenek alkotmányos jogukkal, sokaknak még így sem sikerült, de biztosak lehetünk abban, hogy legközelebb ugyanígy ki állják s sort. Ha nekik a messzi idegenből érdekük, hogy itthon változzanak a dolgok, akkor nekünk ne lenne az ? Volt, aki több tíz kilométert is utazott, hogy szavazhasson, míg mi helyben vagyunk. Bizonyára azért tették, hogy egyszer haza jöhessenek, egy olyan országba, amit nem a csalás, a hazugság és a korrupció irányít.
Az embereknek általaba két választási lehetőségük van: a kisebbik- és a nagyobbik rossz, jelen esetben, szerintem nem beszélhetünk csak egy rosszról, de az óriási, ezért érdemes a “jobbiknak” esélyt adni vagy mindenki “saját belátása” szerint osztogassa az esélyeket. Amellett, hogy támogatunk valakit célja elérésében saját magunkat is megsegítjük, ha megfontoltan tesszük mindezt.

Fontos, hogy mi, magyarok részt vegyünk a mindenféle választásokon, fontos hogy mindenki éljen evvel a jogával, hogy elöljáróink lássák, hogy még itt vagyunk, s hogy igenis bele tudunk szólni a dolgok alakításába, mert bele kell szólni, mert ha nem, előbb utóbb nem lesz ki, és nem lesz mibe bele szólni…

írta: Győri István